2015. augusztus 8., szombat

7. nap (július 11.) - Genf

Saint-Genis-Pouilly-ban foglaltunk szállást, amely csak 10 percnyire van Genftől a francia oldalon, az árak emiatt viszont nagyságrendekkel barátságosabbak.

Genfben szintén egy parkolóházban álltunk meg a pályaudvarnál, és első utunk a híres szökőkúthoz, a Jet d'Eau-hoz vezetett.


A tóparton lévő parkon át sétáltunk, miközben megcsodáltuk a Virágórát (Horloge Fleurie).


Amennyire lehetett, igyekeztünk az árnyékos fák alatt maradni, mert a szikrázóan kék égbolton háborítatlanul tűzött a nap.


Genf híres szökőkútja tulajdonképpen egy hatalmas vízsugár a tó vízén, amelyet egy 1000 W-os szivattyú 200 km/h sebességgel 500 liter/másodperc teljesítménnyel 140 m magasra lő fel.


A szökőkutat keskeny mólón lehet megközelíteni, amely a szökőkútnál elkanyarodik, és elvezet egy kis világítótoronyig.

Az odalátogatókat finom párafüggöny és a gravitációnak engedelmeskedő, visszahulló kövér vízcseppek hűsítik, az elázás mértéke a széljárástól és szélerősségtől függ. A mólon odafelé nem volt semmi gond, épphogy nedvesek lettünk. Visszafelé azonban megváltozott a szél, a nagy vízcseppek már nem a vízre, hanem pont a mólóra estek, így seperc alatt bőrig áztunk. Vercsi az elmúlt napok alatt folyamatosan hozzászokott a vizes élményekhez, a csuromvizes póló és nadrág miatt csak nevetett. Utánunk sietett volna Attila, de lecövekelt előtte egy nő az esőfüggönyben, hogy "Te jó ég, ez nagyon esik, mit csináljak???". Azt nem tudom, bakker, de hogy ne állj meg, az biztos...

Csuromvizesen: Anna pólója szemlélteti a legjobban a helyzetet
Az óváros hangulatos utcácskáin sétálva hamarosan megszárított minket a forró napsütés, miközben a Szent Péter és Pál székesegyház felé ballagtunk.




A templom előtt afrikai utcazenész zenélt a balafon nevű különleges hangszeren, a kihelyezett táblácska szerint Genf hivatalos utcazenész-programjában vett részt.


A templomban a Makkabeus-kápolnát gyönyörűen festett falak és üvegablakok díszítették.


A tornyokba fel is lehetett menni vállalható összegért, a lehetőség hallatán a lányok fáradtságát mintha elfújták volna. A déli toronynál volt a bejárat, egy szélesebb lépcső vezetett a padlásig. Innen egy keskenyebb lépcsőt kellett megmászni a toronyhoz, két ember már nem fért el egymás mellett.


A padláson keresztül kellett átmenni az északi toronyba, nagyon érdekes volt, még sosem jártam templom padlásán korábban. Ebben a toronyban is több szinten lehetett körbenézni. Bármerre is nézett az ember, csodás panoráma tárult a szeme elé.




Az élmény hatására megújult erővel gyalogoltunk visszafelé az autóhoz, menet közben belefért egy kis ágyúlovaglás is.



Jótanács a parkoláshoz: érdemes az autót már a külvárosban letenni egy parkolóházban, és onnan bevillamosozni a központba. Árakat nem tudtunk összehasonlítani, de nagyon sok időt meg tud spórolni azzal az ember, ha tőlünk eltérően nem araszol a dugóban a központ felé...

Genfet elhagyva hiányérzet maradt bennünk, mert sok szép és érdekes látnivalót idő hiányában ki kellett hagynunk, például meg lehet látogatni a CERN-t is, úgyhogy ha tehetjük, a jövőben valamikor még visszajövünk ide.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithIn

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...