Kincsesládikóm

Annak örömére, hogy visszaérkezett a kincsesládikóm, amelyet egy igazi restaurátor :-) javított meg (kiesett az összes zsanérrögzítő csavar), megmutatom nektek is. Ebben tartom a gyöngyből készül nyakékeket és karkötőket. A tetejét díszítő hímzés a Keresztszemes Magazin 39. számában jelent meg.



Ha már tárolás, megmutatom a gyöngyfülbevalós dobozaimat is. Ezeket apu egy bolhapiacon vette vagy 40 éve, hátha majd jó lesz valamire, és lám, valóban :-) Eredetileg szocialista címer tárolására készültek. A teteje szivaccsal van kibélelve, amibe kiválóan bele lehet szúrni a fülbevalókat.
Ebben a minutumban, látva, hogy a ládikómmal ellentétben milyen csupaszka ez a két doboz, remek ötletem támadt: hímzéssel díszítem majd őket. Konkrét minta most épp nem jut eszembe, úgyhogy szívesen várok ötleteket :-) Piros aidám van, szóba jöhet az is.

Most pedig nézzül meg, mit rejtenek ezek a dobozok:

Ezekbe azokat tettem, amelyeket gyakrabban hordok. Itt vannak a legújabb darabok is, amelyekről külön-külön már írtam.
A felső sorban a jobb szélső eredetileg arany szalmával készült, aztán amikor elszakadt, ezüst szalmával fűztem újra.
Ugyanilyen formájú alatta a vörös-fekete, amelyikben szenvedélyes pasodoblét táncoltam a szalagavatómon.
Az alsó sorban a kék rombuszos melletti fekete-arany fülbevaló a már említett speciális dróttal készült, az aranyfüstös gyöngyöket pedig osztálytársaimtól kaptam a 18. születésnapomra. Évekkel később ugyanilyen gyöngyöket nagyobb méretben Bécsben sikerült vennem, azokat nyaklánchoz használtam fel. Sajnos a bécsi bolt megszűnt azóta, úgyhogy ha valaki valahol ilyen gyöngybe botlana, szóljon nekem :-)
A középső feketét pedig a sógorom esküvőjén viseltem, nyakékkel együtt.


Jobboldalt felül az esküvős fülbevalók vannak, amiről szintén írtam korábban, alul középen "variációk egy témára".
A szemfülesek észrevehetik, hogy két másik fülbevalónak is vannak eltérő színű változataik a másik dobozban.
A felső sorban lévő piros-kék-arany fülbevaló, a legrégebbi és legemlékezetesebb, ezt kb. 14 évesen fűztem. Az eredeti példányt akkor megvette tőlem anyu osztrák barátnője 60 schillingért, ez volt az első eladott gyöngyékszerem. Szívesen fűztem újra :-)



Van még egy harmadik dobozom azoknak a fülbevalóknak, amelyeket valaha nagyon szerettem, de ma már egyáltalán nem hordok, illetve amelyeknek elveszett a párjuk.
Külön dobozkákban tárolom a nem gyöngyös nyakláncokat és fülbevalókat is, egyszer majd ezeket is megmutatom.

Ha van kedvetek, mutassátok meg ti is, miben tartjátok az ékszereiteket :-)

Az én 5. mondatom

Jucus és moklin is meghívott ebbe a játékba, aminek megörültem, mert én is nagyon szeretek olvasni :-)

A szabály a következő: fogd a könyvet, amit éppen olvasol, nyisd ki a 161. oldalon és másold be a blogodba az 5. mondatot. Add tovább a játékot 5 embernek.

Most épp ezt olvasom: Lee Child: A baj nem jár egyedül
A megadott helyen épp egy párbeszéd található, Reacher pólót akar venni, és megkérdezi róla O'Donnell véleményét. Az 5. mondat: "Mit gondolsz?"

És ha már két felkérést is kaptam, időrendben visszafelé haladva az utolsó könyv, ami még nálam van (ui. a többi kölcsönkönyv volt, és visszaadtam), Stephenie Meyer: New Moon - Újhold.
Jacob szerint az élet Forksban izgalmasabb, mint La Pushban. Bell válasza az 5. mondat: "Nagy tévedés - sóhajtottam."
(Jobboldalt szorgalmasan vezetem az aktuális olvasmányaimat, így könnyű volt visszakeresni a listából.)

Az én választottjaim pedig: Anita, Györgyi, Phan, Polly, Sofie, akikről szintén tudom, hogy szeretnek olvasni :-)

(Frissítés: kiegészítettem egy kicsit a szövegkörnyezet leírásával.)

Júliusi jelentés

Júliusban a terveimnek megfelelően elkészült az RR terítőmön a részem, négy nap alatt, aztán többet nem is hímeztem.

Viszont sokat fűztem gyöngyöt:
- lánc készült a tűzopálos medálhoz,
- elkészült a vörös Atlantisz szett ajándékba (az ünnepeltnek nagyon tetszett),
- és elkészült a kék Carmelita szett.

Augusztusban ismét előveszem a hímzőtűt és a varrógépet, Annának ovis és tornazsákot varrok, és falevelet hímzek rájuk. Vár rám egy titkos, magazinos projekt is, valamint Györgyi Lassú RR3-a.

Esküvői ékszereim

Ezek a hét évvel ezelőtt készített ékszereim, amelyeket az esküvőmön viseltem.

A menyasszonyi nyakékből ez az ötödik variáció. Amikor ruhapróbára mentem, mindig elvittem magammal az aktuális verziót, így a végső nyakék tökéletesen passzolt a ruhához.


A bordó, magyaros menyecskeruhámhoz pedig ezt a szettet készítettem. Emlékszem, hogy a nyakék két este, összesen 7 óra alatt készült el, a fülbevaló párja pedig az esküvő délelőttjén.

És hogy hogyan álltak rajtam az ékszerek, a képtáramban meg lehet nézni :-)

Mi ez a zene?

Szombaton, esküvőre autózva hallottam a rádióban egy kedvenc zongoradarabomat, aminek nem ismerem a szerzőjét-címét. Azóta utánanéztem, hogy milyen számra kell sms-t küldeni az épp műsoron lévő zeneszámért, de akkor jobb híján mobillal felvettem a zene végét.
Úgyhogy, kedves olvasóim, hozzátok fordulok, adott a motorzúgás háttérzajával nehezített zenerészlet, ráismer valaki?

Kék Carmelita szett

Annak idején 3 db navette-et és 3 db 8 mm-es mini rivolit vettem. A nyakék és fülbevaló elkészítése után maradt egy rivoli, úgyhogy megalkottam belőle életem első gyűrűjét.


Majd készül hozzá karkötő is, csak még be kell hozzá szereznem némi alapanyagot...

534 km, 160 vendég, 33 torta, 1 ifjú pár

A hétvégén a férjemmel kettesben Körmenden voltunk esküvőn. Azok a kedves barátaink házasodtak össze, akiknél Amszterdamban vendégeskedtünk tavaly áprilisban. A lányokra itthon a nagyszülők és az egyik húgom vigyázott, és minden rendben volt velük. (Én persze aggódtam egy kicsit, dehát az édesanyák már csak ilyenek :-))

Szombat kora délután indultunk, háromórás utazás után a szálláson átöltöztünk, majd irány a városháza. A polgári esküvő után rendőri felvezetéssel közelítettük meg az éttermet. Arra az időre, amíg a konvojunk áthaladt a 8-as főúton, még a forgalmat is leállították.
A vacsora bőséges volt, és nagyon finom. Az egyes fogások között egy háromfős zenekar húzta a talpalávalót, kitűnő volt a hangulat.
A menyasszonyi torta felvágásakor az ifjú férj felbontotta azt a 30 éves pálinkát, amit az apja készített az ő születésekor.
Hajnali háromig roptuk mi is, majd visszamentünk a szállásra és nyugovóra tértünk, mert másnap reggel már indultunk is haza, hogy délben én ebédeltethessem Veronikát.

Kevés kézzel fogható nászajándékot kaptak, azt viszont azonnal ki is bontották, úgyhogy tudjuk, hogy nagyon-nagyon tetszett nekik a miénk.
Olyan ajándékot akartunk adni, ami személyes, és amit biztos nem kapnak mástól. Úgyhogy kiválasztottuk egy fényképüket, és némi retusálás után egy program segítségével olyan mozaikképet készítettünk belőlük, amelyben a mozaikok icipici fényképek. Ezt 70x50 centis plakátként kinyomtattattuk, így a pici képeket is fel lehet ismerni.
A nagy képen kijelöltem egy kis részt, azt megmutatom kinagyítva is:





Minél több képből válogathat az innen ingyenesen letölthető program, annál élethűbben sikerül összeállítania a mozaikképet.

Ezen az esküvőn viseltem a Carmelita szettet, amelynek a fényképével még adós vagyok :-)